ordít

See also: ordit

Hungarian

Etymology

From an onomatopoeia + -d (frequentative-instantaneous suffix) + -ít (causative-frequentative suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈordiːt]
  • Hyphenation: or‧dít

Verb

ordít

  1. (intransitive, of human) to yell, scream
  2. (intransitive, of animal) to howl
  3. (transitive) to yell (to utter something by yelling)

Conjugation
conjugation of ordít
Infinitive ordítani
Past participle ordított
Present participle ordító
Future participle ordítandó
Adverbial participle ordítva
Potential ordíthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite ordítok ordítasz ordít ordítunk ordítotok ordítanak
Definite ordítom
én téged/titeket
ordítalak		 ordítod ordítja ordítjuk ordítjátok ordítják
Past Indefinite ordítottam ordítottál ordított ordítottunk ordítottatok ordítottak
Definite ordítottam
én téged/titeket
ordítottalak		 ordítottad ordította ordítottuk ordítottátok ordították
Conditional mood Present Indefinite ordítanék ordítanál ordítana ordítanánk ordítanátok ordítanának
Definite ordítanám
én téged/titeket
ordítanálak		 ordítanád ordítaná ordítanánk ordítanátok ordítanák
Subjunctive mood Present Indefinite ordítsak ordíts
or
ordítsál		 ordítson ordítsunk ordítsatok ordítsanak
Definite ordítsam
én téged/titeket
ordítsalak		 ordítsd
or
ordítsad		 ordítsa ordítsuk ordítsátok ordítsák
Conjugated infinitive ordítanom ordítanod ordítania ordítanunk ordítanotok ordítaniuk

Derived terms
  • ordítás
  • ordító
  • ordítozik
  • ordíttat

(With verbal prefixes):

  • átordít
  • beordít
  • beleordít
  • elordít
  • felordít
  • hátraordít
  • kiordít
  • közbeordít
  • leordít
  • ráordít
  • teleordít
  • túlordít
  • végigordít
  • visszordít

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further reading
  • ordít in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.