onomatopoétikus

Hungarian

Etymology

From German onomatopoetisch.[1] With Latinate -ikus ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈonomɒtopoʲeːtikuʃ]
  • Hyphenation: ono‧ma‧to‧po‧é‧ti‧kus

Adjective

onomatopoétikus (comparative onomatopoétikusabb, superlative legonomatopoétikusabb)

  1. (linguistics) onomatopoeic
    Synonym: hangutánzó

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative onomatopoétikus onomatopoétikusak
accusative onomatopoétikusat onomatopoétikusakat
dative onomatopoétikusnak onomatopoétikusaknak
instrumental onomatopoétikussal onomatopoétikusakkal
causal-final onomatopoétikusért onomatopoétikusakért
translative onomatopoétikussá onomatopoétikusakká
terminative onomatopoétikusig onomatopoétikusakig
essive-formal onomatopoétikusként onomatopoétikusakként
essive-modal — —
inessive onomatopoétikusban onomatopoétikusakban
superessive onomatopoétikuson onomatopoétikusakon
adessive onomatopoétikusnál onomatopoétikusaknál
illative onomatopoétikusba onomatopoétikusakba
sublative onomatopoétikusra onomatopoétikusakra
allative onomatopoétikushoz onomatopoétikusakhoz
elative onomatopoétikusból onomatopoétikusakból
delative onomatopoétikusról onomatopoétikusakról
ablative onomatopoétikustól onomatopoétikusaktól

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.