nyáj

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɲaːj]
  • Hyphenation: nyáj

Noun

nyáj (plural nyájak)

  1. flock, herd, drove
    • 1844, Sándor Petőfi, János vitéz, chapter 1, stanza 2:
      Szerelem tüze ég fiatal szivében, / Ugy legelteti a nyájt a faluvégen. / Faluvégen nyája mig szerte legelész, / Ő addig subáján a fűben heverész.
  2. (religion) congregation, flock, fold

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative nyáj nyájak
accusative nyájat nyájakat
dative nyájnak nyájaknak
instrumental nyájjal nyájakkal
causal-final nyájért nyájakért
translative nyájjá nyájakká
terminative nyájig nyájakig
essive-formal nyájként nyájakként
essive-modal — —
inessive nyájban nyájakban
superessive nyájon nyájakon
adessive nyájnál nyájaknál
illative nyájba nyájakba
sublative nyájra nyájakra
allative nyájhoz nyájakhoz
elative nyájból nyájakból
delative nyájról nyájakról
ablative nyájtól nyájaktól
Possessive forms of nyáj
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nyájam nyájaim
2nd person sing. nyájad nyájaid
3rd person sing. nyája nyájai
1st person plural nyájunk nyájaink
2nd person plural nyájatok nyájaitok
3rd person plural nyájuk nyájaik

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.