nyugalom

Hungarian

Etymology

From the same Proto-Finno-Ugric *ńuŋɜ- (“to rest, relax”) stem as nyugszik[1] + -alom.[2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɲuɡɒlom]
  • Hyphenation: nyu‧ga‧lom

Noun

nyugalom (plural nyugalmak)

  1. tranquillity, serenity, calmness, peacefulness

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative nyugalom nyugalmak
accusative nyugalmat nyugalmakat
dative nyugalomnak nyugalmaknak
instrumental nyugalommal nyugalmakkal
causal-final nyugalomért nyugalmakért
translative nyugalommá nyugalmakká
terminative nyugalomig nyugalmakig
essive-formal nyugalomként nyugalmakként
essive-modal — —
inessive nyugalomban nyugalmakban
superessive nyugalmon nyugalmakon
adessive nyugalomnál nyugalmaknál
illative nyugalomba nyugalmakba
sublative nyugalomra nyugalmakra
allative nyugalomhoz nyugalmakhoz
elative nyugalomból nyugalmakból
delative nyugalomról nyugalmakról
ablative nyugalomtól nyugalmaktól
Possessive forms of nyugalom
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nyugalmam nyugalmaim
2nd person sing. nyugalmad nyugalmaid
3rd person sing. nyugalma nyugalmai
1st person plural nyugalmunk nyugalmaink
2nd person plural nyugalmatok nyugalmaitok
3rd person plural nyugalmuk nyugalmaik

Derived terms
  • nyugi

References
  1. Entry #648 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.