nyer

See also: n'yer

Danish

Noun

nyer n

  1. plural indefinite of ny

Hungarian

Etymology

From Proto-Ugric *ńärɜ (“to tear, pull, draw”).[1][2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɲɛr]
  • Audio(file)

Verb

nyer

  1. (transitive) to win, acquire in a lucky way

Conjugation
conjugation of nyer
Infinitive nyerni
Past participle nyert
Present participle nyerő
Future participle nyerendő
Adverbial participle nyerve
Potential nyerhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite nyerek nyersz nyer nyerünk nyertek nyernek
Definite nyerem
én téged/titeket
nyerlek		 nyered nyeri nyerjük nyeritek nyerik
Past Indefinite nyertem nyertél nyert nyertünk nyertetek nyertek
Definite nyertem
én téged/titeket
nyertelek		 nyerted nyerte nyertük nyertétek nyerték
Conditional mood Present Indefinite nyernék nyernél nyerne nyernénk nyernétek nyernének
Definite nyerném
én téged/titeket
nyernélek		 nyernéd nyerné nyernénk nyernétek nyernék
Subjunctive mood Present Indefinite nyerjek nyerj
or
nyerjél		 nyerjen nyerjünk nyerjetek nyerjenek
Definite nyerjem
én téged/titeket
nyerjelek		 nyerd
or
nyerjed		 nyerje nyerjük nyerjétek nyerjék
Conjugated infinitive nyernem nyerned nyernie nyernünk nyernetek nyerniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

(Expressions):

References
  1. Entry #1818 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Wiradhuri

Alternative forms

Etymology

Compare Gamilaraay ngiirr.

Noun

nyer

  1. eyebrow
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.