nyelvcsont

Hungarian

Etymology

nyelv (“tongue”) +‎ csont (“bone”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɲɛlft͡ʃont]
  • Hyphenation: nyelv‧csont

Noun

nyelvcsont (plural nyelvcsontok)

  1. (anatomy) hyoid bone, lingual bone (a bone in the human neck which supports the tongue)

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative nyelvcsont nyelvcsontok
accusative nyelvcsontot nyelvcsontokat
dative nyelvcsontnak nyelvcsontoknak
instrumental nyelvcsonttal nyelvcsontokkal
causal-final nyelvcsontért nyelvcsontokért
translative nyelvcsonttá nyelvcsontokká
terminative nyelvcsontig nyelvcsontokig
essive-formal nyelvcsontként nyelvcsontokként
essive-modal — —
inessive nyelvcsontban nyelvcsontokban
superessive nyelvcsonton nyelvcsontokon
adessive nyelvcsontnál nyelvcsontoknál
illative nyelvcsontba nyelvcsontokba
sublative nyelvcsontra nyelvcsontokra
allative nyelvcsonthoz nyelvcsontokhoz
elative nyelvcsontból nyelvcsontokból
delative nyelvcsontról nyelvcsontokról
ablative nyelvcsonttól nyelvcsontoktól
Possessive forms of nyelvcsont
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nyelvcsontom nyelvcsontjaim
2nd person sing. nyelvcsontod nyelvcsontjaid
3rd person sing. nyelvcsontja nyelvcsontjai
1st person plural nyelvcsontunk nyelvcsontjaink
2nd person plural nyelvcsontotok nyelvcsontjaitok
3rd person plural nyelvcsontjuk nyelvcsontjaik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.