műtét

See also: mutet

Hungarian

Etymology

From mű- (“artificial”) +‎ tét (“deed”), from the verb tesz (“to do”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmyːteːt]
  • Hyphenation: mű‧tét

Noun

műtét (plural műtétek)

  1. surgery, operation

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative műtét műtétek
accusative műtétet műtéteket
dative műtétnek műtéteknek
instrumental műtéttel műtétekkel
causal-final műtétért műtétekért
translative műtétté műtétekké
terminative műtétig műtétekig
essive-formal műtétként műtétekként
essive-modal — —
inessive műtétben műtétekben
superessive műtéten műtéteken
adessive műtétnél műtéteknél
illative műtétbe műtétekbe
sublative műtétre műtétekre
allative műtéthez műtétekhez
elative műtétből műtétekből
delative műtétről műtétekről
ablative műtéttől műtétektől
Possessive forms of műtét
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. műtétem műtétjeim
2nd person sing. műtéted műtétjeid
3rd person sing. műtétje műtétjei
1st person plural műtétünk műtétjeink
2nd person plural műtétetek műtétjeitek
3rd person plural műtétjük műtétjeik
Possessive forms of műtét
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. műtétem műtéteim
2nd person sing. műtéted műtéteid
3rd person sing. műtéte műtétei
1st person plural műtétünk műtéteink
2nd person plural műtétetek műtéteitek
3rd person plural műtétük műtéteik

Derived terms

(Compound words):

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.