múltja

Hungarian

Etymology

múlt + -ja (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmuːlcɒ]
  • Hyphenation: múlt‧ja

Noun

múltja

  1. third-person singular (single possession) possessive of múlt

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative múltja
accusative múltját
dative múltjának
instrumental múltjával
causal-final múltjáért
translative múltjává
terminative múltjáig
essive-formal múltjaként
essive-modal múltjául
inessive múltjában
superessive múltján
adessive múltjánál
illative múltjába
sublative múltjára
allative múltjához
elative múltjából
delative múltjáról
ablative múltjától
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.