mérlegel

Hungarian

Etymology

mérleg (“scale”) +‎ -el (“verb-forming suffix”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmeːrlɛɡɛl]
  • Hyphenation: mér‧le‧gel

Verb

mérlegel

  1. (transitive) to weigh, to ponder (to consider carefully)

Conjugation
conjugation of mérlegel
Infinitive mérlegelni
Past participle mérlegelt
Present participle mérlegelő
Future participle mérlegelendő
Adverbial participle mérlegelve
Potential mérlegelhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite mérlegelek mérlegelsz mérlegel mérlegelünk mérlegeltek mérlegelnek
Definite mérlegelem
én téged/titeket
mérlegellek		 mérlegeled mérlegeli mérlegeljük mérlegelitek mérlegelik
Past Indefinite mérlegeltem mérlegeltél mérlegelt mérlegeltünk mérlegeltetek mérlegeltek
Definite mérlegeltem
én téged/titeket
mérlegeltelek		 mérlegelted mérlegelte mérlegeltük mérlegeltétek mérlegelték
Conditional mood Present Indefinite mérlegelnék mérlegelnél mérlegelne mérlegelnénk mérlegelnétek mérlegelnének
Definite mérlegelném
én téged/titeket
mérlegelnélek		 mérlegelnéd mérlegelné mérlegelnénk mérlegelnétek mérlegelnék
Subjunctive mood Present Indefinite mérlegeljek mérlegelj
or
mérlegeljél		 mérlegeljen mérlegeljünk mérlegeljetek mérlegeljenek
Definite mérlegeljem
én téged/titeket
mérlegeljelek		 mérlegeld
or
mérlegeljed		 mérlegelje mérlegeljük mérlegeljétek mérlegeljék
Conjugated infinitive mérlegelnem mérlegelned mérlegelnie mérlegelnünk mérlegelnetek mérlegelniük

Synonyms

Derived terms
  • mérlegelés
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.