mátka

See also: matka

Hungarian

Etymology

Origin uncertain, perhaps a Slavic loanword, compare Slovak matka (mother), Russian матка (mátka, dam, female, queen bee), from Proto-Slavic *mati (mother). However, the Hungarian word has never meant 'mother' and the Slavic words have never had the meaning of 'fiancée'. Originally, the Hungarian word also meant both fiancé and fiancée.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmaːtkɒ]
  • Hyphenation: mát‧ka

Noun

mátka (plural mátkák)

  1. (archaic, dialectal) fiancée

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative mátka mátkák
accusative mátkát mátkákat
dative mátkának mátkáknak
instrumental mátkával mátkákkal
causal-final mátkáért mátkákért
translative mátkává mátkákká
terminative mátkáig mátkákig
essive-formal mátkaként mátkákként
essive-modal
inessive mátkában mátkákban
superessive mátkán mátkákon
adessive mátkánál mátkáknál
illative mátkába mátkákba
sublative mátkára mátkákra
allative mátkához mátkákhoz
elative mátkából mátkákból
delative mátkáról mátkákról
ablative mátkától mátkáktól
Possessive forms of mátka
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mátkám mátkáim
2nd person sing. mátkád mátkáid
3rd person sing. mátkája mátkái
1st person plural mátkánk mátkáink
2nd person plural mátkátok mátkáitok
3rd person plural mátkájuk mátkáik

Synonyms

Derived terms

  • mátkapár
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.