mustár

See also: mustar and muștar

Hungarian

Etymology

A wanderword, probably via French moutarde, from Old French moustarde (mustard), from moust, from Latin mustum (must, new wine).

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmuʃtaːr]
  • Hyphenation: mus‧tár

Noun

mustár (plural mustárok)

  1. mustard

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative mustár mustárok
accusative mustárt mustárokat
dative mustárnak mustároknak
instrumental mustárral mustárokkal
causal-final mustárért mustárokért
translative mustárrá mustárokká
terminative mustárig mustárokig
essive-formal mustárként mustárokként
essive-modal
inessive mustárban mustárokban
superessive mustáron mustárokon
adessive mustárnál mustároknál
illative mustárba mustárokba
sublative mustárra mustárokra
allative mustárhoz mustárokhoz
elative mustárból mustárokból
delative mustárról mustárokról
ablative mustártól mustároktól
Possessive forms of mustár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mustárom mustárjaim
2nd person sing. mustárod mustárjaid
3rd person sing. mustárja mustárjai
1st person plural mustárunk mustárjaink
2nd person plural mustárotok mustárjaitok
3rd person plural mustárjuk mustárjaik

Derived terms

References

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.