munkakör

Hungarian

Etymology

munka + kör

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmuŋkɒkør]
  • Hyphenation: mun‧ka‧kör

Noun

munkakör (plural munkakörök)

  1. occupation, job, scope of one's duties, field of work

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative munkakör munkakörök
accusative munkakört munkaköröket
dative munkakörnek munkaköröknek
instrumental munkakörrel munkakörökkel
causal-final munkakörért munkakörökért
translative munkakörré munkakörökké
terminative munkakörig munkakörökig
essive-formal munkakörként munkakörökként
essive-modal
inessive munkakörben munkakörökben
superessive munkakörön munkakörökön
adessive munkakörnél munkaköröknél
illative munkakörbe munkakörökbe
sublative munkakörre munkakörökre
allative munkakörhöz munkakörökhöz
elative munkakörből munkakörökből
delative munkakörről munkakörökről
ablative munkakörtől munkaköröktől
Possessive forms of munkakör
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. munkaköröm munkaköreim
2nd person sing. munkaköröd munkaköreid
3rd person sing. munkaköre munkakörei
1st person plural munkakörünk munkaköreink
2nd person plural munkakörötök munkaköreitek
3rd person plural munkakörük munkaköreik

Derived terms

  • munkaköri
  • munkakörű
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.