mulasztás

Hungarian

Etymology

mulaszt + -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmulɒstaːʃ]
  • Hyphenation: mu‧lasz‧tás

Noun

mulasztás (plural mulasztások)

  1. omission, neglect (the act of neglecting to perform an action one has an obligation to do)
  2. (education) absence (failure to be present where one is expected)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative mulasztás mulasztások
accusative mulasztást mulasztásokat
dative mulasztásnak mulasztásoknak
instrumental mulasztással mulasztásokkal
causal-final mulasztásért mulasztásokért
translative mulasztássá mulasztásokká
terminative mulasztásig mulasztásokig
essive-formal mulasztásként mulasztásokként
essive-modal
inessive mulasztásban mulasztásokban
superessive mulasztáson mulasztásokon
adessive mulasztásnál mulasztásoknál
illative mulasztásba mulasztásokba
sublative mulasztásra mulasztásokra
allative mulasztáshoz mulasztásokhoz
elative mulasztásból mulasztásokból
delative mulasztásról mulasztásokról
ablative mulasztástól mulasztásoktól
Possessive forms of mulasztás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mulasztásom mulasztásaim
2nd person sing. mulasztásod mulasztásaid
3rd person sing. mulasztása mulasztásai
1st person plural mulasztásunk mulasztásaink
2nd person plural mulasztásotok mulasztásaitok
3rd person plural mulasztásuk mulasztásaik

Derived terms

  • mulasztási

Further reading

  • mulasztás in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.