megárt

Hungarian

Etymology

meg- +‎ árt

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛɡaːrt]
  • Hyphenation: meg‧árt

Verb

megárt

  1. (intransitive) to hurt, harm

Conjugation
conjugation of megárt
Infinitive megártani
Past participle megártott
Present participle megártó
Future participle -
Adverbial participle megártva
Potential megárthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite megártok megártasz megárt megártunk megártotok megártanak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite megártottam megártottál megártott megártottunk megártottatok megártottak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite megártanék megártanál megártana megártanánk megártanátok megártanának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite megártsak megárts
or
megártsál		 megártson megártsunk megártsatok megártsanak
Definite -
Conjugated infinitive megártanom megártanod megártania megártanunk megártanotok megártaniuk

Derived terms
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.