megtévesztés
Hungarian
Etymology
megtéveszt (“to deceive”) + -és (noun-forming suffix)
Pronunciation
- IPA(key): [ˈmɛkteːvɛsteːʃ]
- Hyphenation: meg‧té‧vesz‧tés
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | megtévesztés | megtévesztések |
| accusative | megtévesztést | megtévesztéseket |
| dative | megtévesztésnek | megtévesztéseknek |
| instrumental | megtévesztéssel | megtévesztésekkel |
| causal-final | megtévesztésért | megtévesztésekért |
| translative | megtévesztéssé | megtévesztésekké |
| terminative | megtévesztésig | megtévesztésekig |
| essive-formal | megtévesztésként | megtévesztésekként |
| essive-modal | megtévesztésül | — |
| inessive | megtévesztésben | megtévesztésekben |
| superessive | megtévesztésen | megtévesztéseken |
| adessive | megtévesztésnél | megtévesztéseknél |
| illative | megtévesztésbe | megtévesztésekbe |
| sublative | megtévesztésre | megtévesztésekre |
| allative | megtévesztéshez | megtévesztésekhez |
| elative | megtévesztésből | megtévesztésekből |
| delative | megtévesztésről | megtévesztésekről |
| ablative | megtévesztéstől | megtévesztésektől |
| Possessive forms of megtévesztés | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | megtévesztésem | megtévesztéseim |
| 2nd person sing. | megtévesztésed | megtévesztéseid |
| 3rd person sing. | megtévesztése | megtévesztései |
| 1st person plural | megtévesztésünk | megtévesztéseink |
| 2nd person plural | megtévesztésetek | megtévesztéseitek |
| 3rd person plural | megtévesztésük | megtévesztéseik |
This article is issued from
Wiktionary.
The text is licensed under Creative
Commons - Attribution - Sharealike.
Additional terms may apply for the media files.