megfelel

Hungarian

Etymology

meg- +‎ felel

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛkfɛlɛl]
  • Hyphenation: meg‧fe‧lel

Verb

megfelel

  1. (intransitive) to measure up, to suit
  2. (intransitive) to correspond to

Conjugation
conjugation of megfelel
Infinitive megfelelni
Past participle megfelelt
Present participle megfelelő
Future participle -
Adverbial participle megfelelve
Potential megfelelhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite megfelelek megfelelsz megfelel megfelelünk megfeleltek megfelelnek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite megfeleltem megfeleltél megfelelt megfeleltünk megfeleltetek megfeleltek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite megfelelnék megfelelnél megfelelne megfelelnénk megfelelnétek megfelelnének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite megfeleljek megfelelj
or
megfeleljél		 megfeleljen megfeleljünk megfeleljetek megfeleljenek
Definite -
Conjugated infinitive megfelelnem megfelelned megfelelnie megfelelnünk megfelelnetek megfelelniük

Derived terms
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.