megegyezik

Hungarian

Etymology

meg- +‎ egyezik

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɛɡɛɟːɛzik]
  • Hyphenation: meg‧egye‧zik

Verb

megegyezik

  1. (intransitive) to match, to be the same
    A két dokumentum megegyezik. ― The two files are the same.
  2. (intransitive) to agree (to harmonize in opinion, statement, or action)

Conjugation
conjugation of megegyezik
Infinitive megegyezni
Past participle megegyezett
Present participle megegyező
Future participle -
Adverbial participle megegyezve
Potential megegyezhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite megegyezek megegyezel megegyezik megegyezünk megegyeztek megegyeznek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite megegyeztem megegyeztél megegyezett megegyeztünk megegyeztetek megegyeztek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite megegyeznék megegyeznél megegyezne megegyeznénk megegyeznétek megegyeznének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite megegyezzek megegyezz
or
megegyezzél		 megegyezzen megegyezzünk megegyezzetek megegyezzenek
Definite -
Conjugated infinitive megegyeznem megegyezned megegyeznie megegyeznünk megegyeznetek megegyezniük

Derived terms
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.