markol

Hungarian

Etymology

marok (“palm of the hand”) +‎ -ol (frequentative suffix) [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈmɒrkol]
  • Hyphenation: mar‧kol

Verb

markol

  1. (transitive) to grasp, grip

Conjugation
conjugation of markol
Infinitive markolni
Past participle markolt
Present participle markoló
Future participle markolandó
Adverbial participle markolva
Potential markolhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite markolok markolsz markol markolunk markoltok markolnak
Definite markolom
én téged/titeket
markollak		 markolod markolja markoljuk markoljátok markolják
Past Indefinite markoltam markoltál markolt markoltunk markoltatok markoltak
Definite markoltam
én téged/titeket
markoltalak		 markoltad markolta markoltuk markoltátok markolták
Conditional mood Present Indefinite markolnék markolnál markolna markolnánk markolnátok markolnának
Definite markolnám
én téged/titeket
markolnálak		 markolnád markolná markolnánk markolnátok markolnák
Subjunctive mood Present Indefinite markoljak markolj
or
markoljál		 markoljon markoljunk markoljatok markoljanak
Definite markoljam
én téged/titeket
markoljalak		 markold
or
markoljad		 markolja markoljuk markoljátok markolják
Conjugated infinitive markolnom markolnod markolnia markolnunk markolnotok markolniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • belemarkol
  • felmarkol
  • kimarkol
  • megmarkol
  • összemarkol

(Expressions):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.