legel

Hungarian
legel (what the cows are doing in the picture)

Etymology

From an unattested stem of unknown origin + -el.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈlɛɡɛl]
  • Hyphenation: le‧gel

Verb

legel

  1. (transitive, intransitive) to graze, to browse
    • 1863, János Arany, Buda halála, canto 6:
      Értek vala éjszakára / Kur vizének a partjára; / Folyóvíznek partja mellett / Paripájok jól legelhet.

Conjugation
conjugation of legel
Infinitive legelni
Past participle legelt
Present participle legelő
Future participle legelendő
Adverbial participle legelve
Potential legelhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite legelek legelsz legel legelünk legeltek legelnek
Definite legelem
én téged/titeket
legellek		 legeled legeli legeljük legelitek legelik
Past Indefinite legeltem legeltél legelt legeltünk legeltetek legeltek
Definite legeltem
én téged/titeket
legeltelek		 legelted legelte legeltük legeltétek legelték
Conditional mood Present Indefinite legelnék legelnél legelne legelnénk legelnétek legelnének
Definite legelném
én téged/titeket
legelnélek		 legelnéd legelné legelnénk legelnétek legelnék
Subjunctive mood Present Indefinite legeljek legelj
or
legeljél		 legeljen legeljünk legeljetek legeljenek
Definite legeljem
én téged/titeket
legeljelek		 legeld
or
legeljed		 legelje legeljük legeljétek legeljék
Conjugated infinitive legelnem legelned legelnie legelnünk legelnetek legelniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • fellegel
  • lelegel

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.