közlekedik

Hungarian

Etymology

From közöl (“to share”) +‎ -ekedik (verb-forming suffix). Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkøzlɛkɛdik]
  • Hyphenation: köz‧le‧ke‧dik

Verb

közlekedik

  1. (intransitive, of train) to run, go

Conjugation
conjugation of közlekedik
Infinitive közlekedni
Past participle közlekedett
Present participle közlekedő
Future participle -
Adverbial participle közlekedve
Potential közlekedhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite közlekedem
or
közlekedek		 közlekedsz közlekedik közlekedünk közlekedtek közlekednek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite közlekedtem közlekedtél közlekedett közlekedtünk közlekedtetek közlekedtek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite közlekednék közlekednél közlekedne közlekednénk közlekednétek közlekednének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite közlekedjek közlekedj
or
közlekedjél		 közlekedjen közlekedjünk közlekedjetek közlekedjenek
Definite -
Conjugated infinitive közlekednem közlekedned közlekednie közlekednünk közlekednetek közlekedniük

Derived terms

(Compound words):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.