kötőjel

Hungarian

Etymology

kötő + jel

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkøtøːjɛl]
  • Hyphenation: kö‧tő‧jel

Noun

kötőjel (plural kötőjelek)

  1. hyphen
    Synonyms: diviz (typography), választójel (linguistics), elválasztójel

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kötőjel kötőjelek
accusative kötőjelet kötőjeleket
dative kötőjelnek kötőjeleknek
instrumental kötőjellel kötőjelekkel
causal-final kötőjelért kötőjelekért
translative kötőjellé kötőjelekké
terminative kötőjelig kötőjelekig
essive-formal kötőjelként kötőjelekként
essive-modal
inessive kötőjelben kötőjelekben
superessive kötőjelen kötőjeleken
adessive kötőjelnél kötőjeleknél
illative kötőjelbe kötőjelekbe
sublative kötőjelre kötőjelekre
allative kötőjelhez kötőjelekhez
elative kötőjelből kötőjelekből
delative kötőjelről kötőjelekről
ablative kötőjeltől kötőjelektől
Possessive forms of kötőjel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kötőjelem kötőjeleim
2nd person sing. kötőjeled kötőjeleid
3rd person sing. kötőjele kötőjelei
1st person plural kötőjelünk kötőjeleink
2nd person plural kötőjeletek kötőjeleitek
3rd person plural kötőjelük kötőjeleik

Derived terms

  • nagykötőjel

Coordinate terms

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.