kötelez

Hungarian

Etymology

kötél +‎ -ez. First attested after 1372. [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkøtɛlɛz]
  • Hyphenation: kö‧te‧lez

Verb

kötelez

  1. (transitive) to oblige

Conjugation
conjugation of kötelez
Infinitive kötelezni
Past participle kötelezett
Present participle kötelező
Future participle kötelezendő
Adverbial participle kötelezve
Potential kötelezhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite kötelezek kötelezel kötelez kötelezünk köteleztek köteleznek
Definite kötelezem
én téged/titeket
kötelezlek		 kötelezed kötelezi kötelezzük kötelezitek kötelezik
Past Indefinite köteleztem köteleztél kötelezett köteleztünk köteleztetek köteleztek
Definite köteleztem
én téged/titeket
köteleztelek		 kötelezted kötelezte köteleztük köteleztétek kötelezték
Conditional mood Present Indefinite köteleznék köteleznél kötelezne köteleznénk köteleznétek köteleznének
Definite kötelezném
én téged/titeket
köteleznélek		 köteleznéd kötelezné köteleznénk köteleznétek köteleznék
Subjunctive mood Present Indefinite kötelezzek kötelezz
or
kötelezzél		 kötelezzen kötelezzünk kötelezzetek kötelezzenek
Definite kötelezzem
én téged/titeket
kötelezzelek		 kötelezd
or
kötelezzed		 kötelezze kötelezzük kötelezzétek kötelezzék
Conjugated infinitive köteleznem kötelezned köteleznie köteleznünk köteleznetek kötelezniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • elkötelez
  • lekötelez

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.