köt

See also: kot, koet, Kot, kót, kòt, and Appendix:Variations of "kot"

Hungarian

Etymology

From Proto-Uralic *kütke- (“to bind”). Cognates include Finnish kytkeä. [1][2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkøt]
  • Audio(file)

Verb

köt

  1. (transitive) to bind, tie (to attach or fasten with string)
  2. (transitive) to knit

Conjugation
conjugation of köt
Infinitive kötni
Past participle kötött
Present participle kötő
Future participle kötendő
Adverbial participle kötve
Potential köthet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite kötök kötsz köt kötünk köttök kötnek
Definite kötöm
én téged/titeket
kötlek		 kötöd köti kötjük kötitek kötik
Past Indefinite kötöttem kötöttél kötött kötöttünk kötöttetek kötöttek
Definite kötöttem
én téged/titeket
kötöttelek		 kötötted kötötte kötöttük kötöttétek kötötték
Conditional mood Present Indefinite kötnék kötnél kötne kötnénk kötnétek kötnének
Definite kötném
én téged/titeket
kötnélek		 kötnéd kötné kötnénk kötnétek kötnék
Subjunctive mood Present Indefinite kössek köss
or
kössél		 kössön kössünk kössetek kössenek
Definite kössem
én téged/titeket
kösselek		 kösd
or
kössed		 kösse kössük kössétek kössék
Conjugated infinitive kötnöm kötnöd kötnie kötnünk kötnötök kötniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

(Expressions):

References
  1. Entry #320 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.