köszvény
Hungarian
Etymology
Of uncertain origin. Perhaps from a Proto-Finno-Ugric stem + -vény (“noun-forming suffix”).[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈkøsveːɲ]
- Hyphenation: kösz‧vény
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | köszvény | köszvények |
| accusative | köszvényt | köszvényeket |
| dative | köszvénynek | köszvényeknek |
| instrumental | köszvénnyel | köszvényekkel |
| causal-final | köszvényért | köszvényekért |
| translative | köszvénnyé | köszvényekké |
| terminative | köszvényig | köszvényekig |
| essive-formal | köszvényként | köszvényekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | köszvényben | köszvényekben |
| superessive | köszvényen | köszvényeken |
| adessive | köszvénynél | köszvényeknél |
| illative | köszvénybe | köszvényekbe |
| sublative | köszvényre | köszvényekre |
| allative | köszvényhez | köszvényekhez |
| elative | köszvényből | köszvényekből |
| delative | köszvényről | köszvényekről |
| ablative | köszvénytől | köszvényektől |
| Possessive forms of köszvény | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | köszvényem | köszvényeim |
| 2nd person sing. | köszvényed | köszvényeid |
| 3rd person sing. | köszvénye | köszvényei |
| 1st person plural | köszvényünk | köszvényeink |
| 2nd person plural | köszvényetek | köszvényeitek |
| 3rd person plural | köszvényük | köszvényeik |
Derived terms
- köszvényes
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from
Wiktionary.
The text is licensed under Creative
Commons - Attribution - Sharealike.
Additional terms may apply for the media files.