köhög

Hungarian

Etymology

From an onomatopoeic (sound-imitative) root + -ög (frequentative verb-forming suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkøhøɡ]
  • Hyphenation: kö‧hög

Verb

köhög

  1. (intransitive) to cough (to push air from the lungs)
    A portól mindig köhögnöm kell. ― The dust is always making me cough.
  2. (intransitive) to cough (to make a noise like a cough)
    A motor köhögött, azután leállt. ― The engine coughed, then stopped.

Conjugation
conjugation of köhög
Infinitive köhögni
Past participle köhögött
Present participle köhögő
Future participle -
Adverbial participle köhögve
Potential köhöghet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite köhögök köhögsz köhög köhögünk köhögtök köhögnek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite köhögtem köhögtél köhögött köhögtünk köhögtetek köhögtek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite köhögnék köhögnél köhögne köhögnénk köhögnétek köhögnének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite köhögjek köhögj
or
köhögjél		 köhögjön köhögjünk köhögjetek köhögjenek
Definite -
Conjugated infinitive köhögnöm köhögnöd köhögnie köhögnünk köhögnötök köhögniük

Derived terms
With verbal prefixes
  • beleköhög
  • felköhög
  • kiköhög
  • közbeköhög
  • ráköhög
  • végigköhög
  • összeköhög
  • köhécsel
  • köhint

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further reading
  • köhög in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.