kóstol

See also: kostol

Hungarian

Etymology

From Middle High German kosten, from Old High German kostōn (“to taste, attempt”) [1] + -ol (verb-forming suffix).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkoːʃtol]
  • Hyphenation: kós‧tol

Verb

kóstol

  1. (transitive) to taste, try a dish
    Synonym: ízlel

Conjugation
conjugation of kóstol
Infinitive kóstolni
Past participle kóstolt
Present participle kóstoló
Future participle kóstolandó
Adverbial participle kóstolva
Potential kóstolhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite kóstolok kóstolsz kóstol kóstolunk kóstoltok kóstolnak
Definite kóstolom
én téged/titeket
kóstollak		 kóstolod kóstolja kóstoljuk kóstoljátok kóstolják
Past Indefinite kóstoltam kóstoltál kóstolt kóstoltunk kóstoltatok kóstoltak
Definite kóstoltam
én téged/titeket
kóstoltalak		 kóstoltad kóstolta kóstoltuk kóstoltátok kóstolták
Conditional mood Present Indefinite kóstolnék kóstolnál kóstolna kóstolnánk kóstolnátok kóstolnának
Definite kóstolnám
én téged/titeket
kóstolnálak		 kóstolnád kóstolná kóstolnánk kóstolnátok kóstolnák
Subjunctive mood Present Indefinite kóstoljak kóstolj
or
kóstoljál		 kóstoljon kóstoljunk kóstoljatok kóstoljanak
Definite kóstoljam
én téged/titeket
kóstoljalak		 kóstold
or
kóstoljad		 kóstolja kóstoljuk kóstoljátok kóstolják
Conjugated infinitive kóstolnom kóstolnod kóstolnia kóstolnunk kóstolnotok kóstolniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • megkóstol

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.