kócos

Hungarian

Etymology

kóc (“oakum, tow, hards”) +‎ -os (adjective-forming suffix)[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkoːt͡soʃ]
  • Hyphenation: kó‧cos

Adjective

kócos (comparative kócosabb, superlative legkócosabb)

  1. (of a person) tousled, dishevelled, unkempt (with the hair uncombed)
    Synonyms: fésületlen, borzas, boglyas, gubancos

Declension
Inflection of kócos
singular plural
nominative kócos kócosak
accusative kócost
kócosat		 kócosakat
dative kócosnak kócosaknak
instrumental kócossal kócosakkal
causal-final kócosért kócosakért
translative kócossá kócosakká
terminative kócosig kócosakig
essive-formal kócosként kócosakként
essive-modal — —
inessive kócosban kócosakban
superessive kócoson kócosakon
adessive kócosnál kócosaknál
illative kócosba kócosakba
sublative kócosra kócosakra
allative kócoshoz kócosakhoz
elative kócosból kócosakból
delative kócosról kócosakról
ablative kócostól kócosaktól

Derived terms
  • kócosan
  • kócosság

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading
  • kócos in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.