kérődzik

Hungarian

Etymology

Of debated origin: [1]

  1. From Proto-Finno-Ugric *kerɜ- (“to burp”) + -ődzik (frequentative-reflexive suffix).
  2. From a Turkic language. Compare Old Turkic *kew- ("to mumble, ruminate").

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkeːrøːd͡zːik]
  • Hyphenation: ké‧rő‧dzik

Verb

kérődzik

  1. (intransitive) to chew the cud, ruminate

Conjugation
conjugation of kérődzik
Infinitive kérődzni
Past participle kérődzött
Present participle kérődző
Future participle -
Adverbial participle kérődzve
Potential kérődzhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite kérődzöm
or
kérődzök		 kérődzöl kérődzik kérődzünk kérődztök kérődznek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite kérődztem kérődztél kérődzött kérődztünk kérődztetek kérődztek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite kérődznék kérődznél kérődzne kérődznénk kérődznétek kérődznének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite kérőddzek kérőddz
or
kérőddzél		 kérőddzön kérőddzünk kérőddzetek kérőddzenek
Definite -
Conjugated infinitive kérődznöm kérődznöd kérődznie kérődznünk kérődznötök kérődzniük

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.