képlékeny

Hungarian

Etymology

[1871] From képel (“to form, shape”) +‎ -ékeny (adjective-forming suffix denoting ability or tendency), from kép (“image”) + -el (“verb-forming suffix”). Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries. The verb képel was modeled after German Bild (“image”) and bilden (“to form”), today it is used mainly in felképel (“to slap someone's face”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkeːpleːkɛɲ]
  • Hyphenation: kép‧lé‧keny

Adjective

képlékeny (comparative képlékenyebb, superlative legképlékenyebb)

  1. malleable
    Synonyms: gyúrható; formálható; mintázható; plasztikus (of material); idomítható (of person, animal)
  2. (of a situation) fluid

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative képlékeny képlékenyek
accusative képlékenyet képlékenyeket
dative képlékenynek képlékenyeknek
instrumental képlékennyel képlékenyekkel
causal-final képlékenyért képlékenyekért
translative képlékennyé képlékenyekké
terminative képlékenyig képlékenyekig
essive-formal képlékenyként képlékenyekként
essive-modal — —
inessive képlékenyben képlékenyekben
superessive képlékenyen képlékenyeken
adessive képlékenynél képlékenyeknél
illative képlékenybe képlékenyekbe
sublative képlékenyre képlékenyekre
allative képlékenyhez képlékenyekhez
elative képlékenyből képlékenyekből
delative képlékenyről képlékenyekről
ablative képlékenytől képlékenyektől

Derived terms
  • képlékenyen
  • képlékenység

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.