képjel

Hungarian

kép (“picture”) +‎ jel (“signal”)

képjel (plural képjelek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	képjel	képjelek
accusative	képjelet	képjeleket
dative	képjelnek	képjeleknek
instrumental	képjellel	képjelekkel
causal-final	képjelért	képjelekért
translative	képjellé	képjelekké
terminative	képjelig	képjelekig
essive-formal	képjelként	képjelekként
essive-modal	—	—
inessive	képjelben	képjelekben
superessive	képjelen	képjeleken
adessive	képjelnél	képjeleknél
illative	képjelbe	képjelekbe
sublative	képjelre	képjelekre
allative	képjelhez	képjelekhez
elative	képjelből	képjelekből
delative	képjelről	képjelekről
ablative	képjeltől	képjelektől

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.