kénytelen

Hungarian

Etymology

From the noun kény +‎ -telen.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkeːɲtɛlɛn]
  • Hyphenation: kény‧te‧len

Adjective

kénytelen (comparative kénytelenebb, superlative legkénytelenebb)

  1. forced, compelled, obliged (to do something)
    Kénytelen leszek elmenni oda. ― I will have to go there.
  2. (used as an adverb) against one's will, reluctantly (no choice but to do)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kénytelen kénytelenek
accusative kénytelent kényteleneket
dative kénytelennek kényteleneknek
instrumental kénytelennel kénytelenekkel
causal-final kénytelenért kénytelenekért
translative kénytelenné kénytelenekké
terminative kénytelenig kénytelenekig
essive-formal kénytelenként kénytelenekként
essive-modal kénytelenül —
inessive kénytelenben kénytelenekben
superessive kénytelenen kényteleneken
adessive kénytelennél kényteleneknél
illative kénytelenbe kénytelenekbe
sublative kénytelenre kénytelenekre
allative kénytelenhez kénytelenekhez
elative kénytelenből kénytelenekből
delative kénytelenről kénytelenekről
ablative kénytelentől kénytelenektől

Derived terms

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.