kém

See also: kem, kẽm, keṃ, -kem, and kem.

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkeːm]
  • Hyphenation: kém

Noun

kém (plural kémek)

  1. spy

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kém kémek
accusative kémet kémeket
dative kémnek kémeknek
instrumental kémmel kémekkel
causal-final kémért kémekért
translative kémmé kémekké
terminative kémig kémekig
essive-formal kémként kémekként
essive-modal — —
inessive kémben kémekben
superessive kémen kémeken
adessive kémnél kémeknél
illative kémbe kémekbe
sublative kémre kémekre
allative kémhez kémekhez
elative kémből kémekből
delative kémről kémekről
ablative kémtől kémektől
Possessive forms of kém
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kémem kémeim
2nd person sing. kémed kémeid
3rd person sing. kéme kémei
1st person plural kémünk kémeink
2nd person plural kémetek kémeitek
3rd person plural kémük kémeik

Synonyms

Derived terms

(Compound words):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Vietnamese

Pronunciation

Adjective

kém

  1. less; lesser
  2. bad (at doing something)
    kém may mắn ― unlucky

Derived terms
Derived terms

See also
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.