káró

See also: karo, karó, and Karo

Hungarian

Etymology

From German Karo, from French carreau.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkaːroː]
  • Hyphenation: ká‧ró

Noun

káró (plural kárók)

  1. (card games) diamonds (one of the four suits of playing cards, marked with the symbol ♦)

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative káró kárók
accusative kárót kárókat
dative kárónak káróknak
instrumental káróval kárókkal
causal-final káróért kárókért
translative káróvá kárókká
terminative káróig kárókig
essive-formal káróként kárókként
essive-modal — —
inessive káróban kárókban
superessive kárón kárókon
adessive kárónál káróknál
illative káróba kárókba
sublative káróra kárókra
allative káróhoz kárókhoz
elative káróból kárókból
delative káróról kárókról
ablative kárótól káróktól
Possessive forms of káró
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. káróm káróim
2nd person sing. káród káróid
3rd person sing. kárója kárói
1st person plural kárónk káróink
2nd person plural kárótok káróitok
3rd person plural kárójuk káróik

See also
Suits in Hungarian · színek (see also: játékkártyák) (layout · text)
kőr ♥ káró ♦ pikk ♠ treff ♣

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.