konzulátus

Hungarian

Etymology

From Latin consulatus.[1] With -átus ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkonzulaːtuʃ]
  • Hyphenation: kon‧zu‧lá‧tus

Noun

konzulátus (plural konzulátusok)

  1. consulate

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative konzulátus konzulátusok
accusative konzulátust konzulátusokat
dative konzulátusnak konzulátusoknak
instrumental konzulátussal konzulátusokkal
causal-final konzulátusért konzulátusokért
translative konzulátussá konzulátusokká
terminative konzulátusig konzulátusokig
essive-formal konzulátusként konzulátusokként
essive-modal — —
inessive konzulátusban konzulátusokban
superessive konzulátuson konzulátusokon
adessive konzulátusnál konzulátusoknál
illative konzulátusba konzulátusokba
sublative konzulátusra konzulátusokra
allative konzulátushoz konzulátusokhoz
elative konzulátusból konzulátusokból
delative konzulátusról konzulátusokról
ablative konzulátustól konzulátusoktól
Possessive forms of konzulátus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. konzulátusom konzulátusaim
2nd person sing. konzulátusod konzulátusaid
3rd person sing. konzulátusa konzulátusai
1st person plural konzulátusunk konzulátusaink
2nd person plural konzulátusotok konzulátusaitok
3rd person plural konzulátusuk konzulátusaik

Derived terms
  • konzulátusi

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading
  • konzulátus in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.