konyha

Hungarian

Etymology

Borrowed from a Slavic language, perhaps from Serbo-Croatian or Slovene: compare kuhinja.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkoɲɦɒ]
  • Hyphenation: kony‧ha

Noun

konyha (plural konyhák)

  1. kitchen

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative konyha konyhák
accusative konyhát konyhákat
dative konyhának konyháknak
instrumental konyhával konyhákkal
causal-final konyháért konyhákért
translative konyhává konyhákká
terminative konyháig konyhákig
essive-formal konyhaként konyhákként
essive-modal
inessive konyhában konyhákban
superessive konyhán konyhákon
adessive konyhánál konyháknál
illative konyhába konyhákba
sublative konyhára konyhákra
allative konyhához konyhákhoz
elative konyhából konyhákból
delative konyháról konyhákról
ablative konyhától konyháktól
Possessive forms of konyha
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. konyhám konyháim
2nd person sing. konyhád konyháid
3rd person sing. konyhája konyhái
1st person plural konyhánk konyháink
2nd person plural konyhátok konyháitok
3rd person plural konyhájuk konyháik

Derived terms

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.