konspiráció

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin cōnspīrātiō (“agreement, union, unanimity”)[1], from cōnspīrō (“to agree, plot”). With -áció ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkonʃpiraːt͡siʲoː]
  • Hyphenation: kons‧pi‧rá‧ció

Noun

konspiráció (plural konspirációk)

  1. conspiracy

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative konspiráció konspirációk
accusative konspirációt konspirációkat
dative konspirációnak konspirációknak
instrumental konspirációval konspirációkkal
causal-final konspirációért konspirációkért
translative konspirációvá konspirációkká
terminative konspirációig konspirációkig
essive-formal konspirációként konspirációkként
essive-modal — —
inessive konspirációban konspirációkban
superessive konspiráción konspirációkon
adessive konspirációnál konspirációknál
illative konspirációba konspirációkba
sublative konspirációra konspirációkra
allative konspirációhoz konspirációkhoz
elative konspirációból konspirációkból
delative konspirációról konspirációkról
ablative konspirációtól konspirációktól
Possessive forms of konspiráció
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. konspirációm konspirációim
2nd person sing. konspirációd konspirációid
3rd person sing. konspirációja konspirációi
1st person plural konspirációnk konspirációink
2nd person plural konspirációtok konspirációitok
3rd person plural konspirációjuk konspirációik

Synonyms

Derived terms
  • konspirációs

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.