komplikál

Hungarian

Etymology

From Latin complicare.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkomplikaːl]
  • Hyphenation: komp‧li‧kál

Verb

komplikál

  1. (transitive) to complicate

Conjugation
conjugation of komplikál
Infinitive komplikálni
Past participle komplikált
Present participle komplikáló
Future participle komplikálandó
Adverbial participle komplikálva
Potential komplikálhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite komplikálok komplikálsz komplikál komplikálunk komplikáltok komplikálnak
Definite komplikálom
én téged/titeket
komplikállak		 komplikálod komplikálja komplikáljuk komplikáljátok komplikálják
Past Indefinite komplikáltam komplikáltál komplikált komplikáltunk komplikáltatok komplikáltak
Definite komplikáltam
én téged/titeket
komplikáltalak		 komplikáltad komplikálta komplikáltuk komplikáltátok komplikálták
Conditional mood Present Indefinite komplikálnék komplikálnál komplikálna komplikálnánk komplikálnátok komplikálnának
Definite komplikálnám
én téged/titeket
komplikálnálak		 komplikálnád komplikálná komplikálnánk komplikálnátok komplikálnák
Subjunctive mood Present Indefinite komplikáljak komplikálj
or
komplikáljál		 komplikáljon komplikáljunk komplikáljatok komplikáljanak
Definite komplikáljam
én téged/titeket
komplikáljalak		 komplikáld
or
komplikáljad		 komplikálja komplikáljuk komplikáljátok komplikálják
Conjugated infinitive komplikálnom komplikálnod komplikálnia komplikálnunk komplikálnotok komplikálniuk

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.