kolléga

See also: kollega

Hungarian

Etymology

From Latin collega.[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkolːeːɡɒ]
  • Hyphenation: kol‧lé‧ga

Noun

kolléga (plural kollégák)

  1. colleague (fellow member of a profession)
    Synonyms: kartárs, munkatárs, szaktárs

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative kolléga kollégák
accusative kollégát kollégákat
dative kollégának kollégáknak
instrumental kollégával kollégákkal
causal-final kollégáért kollégákért
translative kollégává kollégákká
terminative kollégáig kollégákig
essive-formal kollégaként kollégákként
essive-modal
inessive kollégában kollégákban
superessive kollégán kollégákon
adessive kollégánál kollégáknál
illative kollégába kollégákba
sublative kollégára kollégákra
allative kollégához kollégákhoz
elative kollégából kollégákból
delative kollégáról kollégákról
ablative kollégától kollégáktól
Possessive forms of kolléga
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kollégám kollégáim
2nd person sing. kollégád kollégáid
3rd person sing. kollégája kollégái
1st person plural kollégánk kollégáink
2nd person plural kollégátok kollégáitok
3rd person plural kollégájuk kollégáik

References

  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.