kollaborál

Hungarian

Etymology

From Latin collaborare.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkolːɒboraːl]
  • Hyphenation: kol‧la‧bo‧rál

Verb

kollaborál

  1. (intransitive) to collaborate

Conjugation
conjugation of kollaborál
Infinitive kollaborálni
Past participle kollaborált
Present participle kollaboráló
Future participle -
Adverbial participle kollaborálva
Potential kollaborálhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite kollaborálok kollaborálsz kollaborál kollaborálunk kollaboráltok kollaborálnak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite kollaboráltam kollaboráltál kollaborált kollaboráltunk kollaboráltatok kollaboráltak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite kollaborálnék kollaborálnál kollaborálna kollaborálnánk kollaborálnátok kollaborálnának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite kollaboráljak kollaborálj
or
kollaboráljál		 kollaboráljon kollaboráljunk kollaboráljatok kollaboráljanak
Definite -
Conjugated infinitive kollaborálnom kollaborálnod kollaborálnia kollaborálnunk kollaborálnotok kollaborálniuk

Derived terms
  • kollaborálás

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.