kockázik

Hungarian

Etymology

kocka +‎ -zik

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkot͡skaːzik]
  • Hyphenation: koc‧ká‧zik

Verb

kockázik

  1. (intransitive) to throw dices, to play with dices

Conjugation
conjugation of kockázik
Infinitive kockázni
Past participle kockázott
Present participle kockázó
Future participle -
Adverbial participle kockázva
Potential kockázhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite kockázom
or
kockázok		 kockázol kockázik kockázunk kockáztok kockáznak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite kockáztam kockáztál kockázott kockáztunk kockáztatok kockáztak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite kockáznék kockáznál kockázna kockáznánk kockáznátok kockáznának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite kockázzak kockázz
or
kockázzál		 kockázzon kockázzunk kockázzatok kockázzanak
Definite -
Conjugated infinitive kockáznom kockáznod kockáznia kockáznunk kockáznotok kockázniuk

Derived terms
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.