kisbetű

Hungarian

Etymology

kis (small) + betű (letter)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkiʒbɛtyː]
  • Hyphenation: kis‧be‧tű

Noun

kisbetű (plural kisbetűk)

  1. lowercase letter

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative kisbetű kisbetűk
accusative kisbetűt kisbetűket
dative kisbetűnek kisbetűknek
instrumental kisbetűvel kisbetűkkel
causal-final kisbetűért kisbetűkért
translative kisbetűvé kisbetűkké
terminative kisbetűig kisbetűkig
essive-formal kisbetűként kisbetűkként
essive-modal
inessive kisbetűben kisbetűkben
superessive kisbetűn kisbetűkön
adessive kisbetűnél kisbetűknél
illative kisbetűbe kisbetűkbe
sublative kisbetűre kisbetűkre
allative kisbetűhöz kisbetűkhöz
elative kisbetűből kisbetűkből
delative kisbetűről kisbetűkről
ablative kisbetűtől kisbetűktől
Possessive forms of kisbetű
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kisbetűm kisbetűim
2nd person sing. kisbetűd kisbetűid
3rd person sing. kisbetűje kisbetűi
1st person plural kisbetűnk kisbetűink
2nd person plural kisbetűtök kisbetűitek
3rd person plural kisbetűjük kisbetűik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.