kimond

Hungarian

Etymology

ki- +‎ mond

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkimond]
  • Hyphenation: ki‧mond

Verb

kimond

  1. (transitive) to utter, to pronounce, to express, to state, to voice

Conjugation
conjugation of kimond
Infinitive kimondani
Past participle kimondott
Present participle kimondó
Future participle kimondandó
Adverbial participle kimondva
Potential kimondhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite kimondok kimondasz kimond kimondunk kimondotok
or
kimondtok		 kimondanak
Definite kimondom
én téged/titeket
kimondalak		 kimondod kimondja kimondjuk kimondjátok kimondják
Past Indefinite kimondtam kimondtál kimondott kimondtunk kimondtatok kimondtak
Definite kimondtam
én téged/titeket
kimondtalak		 kimondtad kimondta kimondtuk kimondtátok kimondták
Conditional mood Present Indefinite kimondanék kimondanál kimondana kimondanánk kimondanátok kimondanának
Definite kimondanám
én téged/titeket
kimondanálak		 kimondanád kimondaná kimondanánk kimondanátok kimondanák
Subjunctive mood Present Indefinite kimondjak kimondj
or
kimondjál		 kimondjon kimondjunk kimondjatok kimondjanak
Definite kimondjam
én téged/titeket
kimondjalak		 kimondd
or
kimondjad		 kimondja kimondjuk kimondjátok kimondják
Conjugated infinitive kimondanom kimondanod kimondania kimondanunk kimondanotok kimondaniuk

Derived terms
  • kimondás
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.