kijelentés

Hungarian

Etymology

kijelent + -és

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkijɛlɛnteːʃ]
  • Hyphenation: ki‧je‧len‧tés

Noun

kijelentés (plural kijelentések)

  1. declaration, statement, utterance

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kijelentés kijelentések
accusative kijelentést kijelentéseket
dative kijelentésnek kijelentéseknek
instrumental kijelentéssel kijelentésekkel
causal-final kijelentésért kijelentésekért
translative kijelentéssé kijelentésekké
terminative kijelentésig kijelentésekig
essive-formal kijelentésként kijelentésekként
essive-modal
inessive kijelentésben kijelentésekben
superessive kijelentésen kijelentéseken
adessive kijelentésnél kijelentéseknél
illative kijelentésbe kijelentésekbe
sublative kijelentésre kijelentésekre
allative kijelentéshez kijelentésekhez
elative kijelentésből kijelentésekből
delative kijelentésről kijelentésekről
ablative kijelentéstől kijelentésektől
Possessive forms of kijelentés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kijelentésem kijelentéseim
2nd person sing. kijelentésed kijelentéseid
3rd person sing. kijelentése kijelentései
1st person plural kijelentésünk kijelentéseink
2nd person plural kijelentésetek kijelentéseitek
3rd person plural kijelentésük kijelentéseik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.