kicsiny

Hungarian

Etymology

Borrowed from a Chuvash-like Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkit͡ʃiɲ]
  • Hyphenation: ki‧csiny

Adjective

kicsiny (comparative kicsinyebb, superlative legkicsinyebb)

  1. small, minuscule

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kicsiny kicsinyek
accusative kicsinyt kicsinyeket
dative kicsinynek kicsinyeknek
instrumental kicsinnyel kicsinyekkel
causal-final kicsinyért kicsinyekért
translative kicsinnyé kicsinyekké
terminative kicsinyig kicsinyekig
essive-formal kicsinyként kicsinyekként
essive-modal — —
inessive kicsinyben kicsinyekben
superessive kicsinyen kicsinyeken
adessive kicsinynél kicsinyeknél
illative kicsinybe kicsinyekbe
sublative kicsinyre kicsinyekre
allative kicsinyhez kicsinyekhez
elative kicsinyből kicsinyekből
delative kicsinyről kicsinyekről
ablative kicsinytől kicsinyektől

Synonyms

Derived terms
  • kicsi
  • kicsinyeskedik
  • kicsinyít

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.