kever

Dutch

Etymology

From Middle Dutch kever, from Old Dutch kevero, from Proto-Germanic *kebrô. Akin to English chafer, German Käfer.

Pronunciation

  • IPA(key): /ˈkeːvər/
  • (file)
  • Hyphenation: ke‧ver
  • Rhymes: -eːvər

Noun

kever m (plural kevers, diminutive kevertje n)

  1. beetle

Derived terms

Anagrams


Hungarian

Etymology

From an otherwise unattested stem + -r (frequentative verb-forming suffix).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkɛvɛr]
  • Hyphenation: ke‧ver

Verb

kever

  1. (transitive) to mix

Conjugation

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • alákever
  • átkever
  • bekever
  • belekever
  • egybekever
  • elkever
  • előkever
  • felkever
  • fölkever
  • félrekever
  • helyrekever
  • hozzákever
  • kikever
  • közékever
  • különkever
  • lekever
  • megkever
  • mellékever
  • odakever
  • összekever
  • rákever
  • széjjelkever
  • szétkever
  • telekever
  • túlkever
  • újrakever
  • végigkever
  • visszakever

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.