kapitány

Hungarian

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkɒpitaːɲ]
  • Hyphenation: ka‧pi‧tány

Noun

kapitány (plural kapitányok)

  1. captain (a naval officer with a rank between commander and commodore and rear admiral)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kapitány kapitányok
accusative kapitányt kapitányokat
dative kapitánynak kapitányoknak
instrumental kapitánnyal kapitányokkal
causal-final kapitányért kapitányokért
translative kapitánnyá kapitányokká
terminative kapitányig kapitányokig
essive-formal kapitányként kapitányokként
essive-modal
inessive kapitányban kapitányokban
superessive kapitányon kapitányokon
adessive kapitánynál kapitányoknál
illative kapitányba kapitányokba
sublative kapitányra kapitányokra
allative kapitányhoz kapitányokhoz
elative kapitányból kapitányokból
delative kapitányról kapitányokról
ablative kapitánytól kapitányoktól
Possessive forms of kapitány
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kapitányom kapitányaim
2nd person sing. kapitányod kapitányaid
3rd person sing. kapitánya kapitányai
1st person plural kapitányunk kapitányaink
2nd person plural kapitányotok kapitányaitok
3rd person plural kapitányuk kapitányaik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.