kantár

See also: kantar

Hungarian
kantár (a horse with a bridle)

Etymology

Borrowed from a Turkic language.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkɒntaːr]
  • Hyphenation: kan‧tár

Noun

kantár (plural kantárok)

  1. bridle (the headgear with which a horse is directed and which carries a bit and reins)

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kantár kantárok
accusative kantárt kantárokat
dative kantárnak kantároknak
instrumental kantárral kantárokkal
causal-final kantárért kantárokért
translative kantárrá kantárokká
terminative kantárig kantárokig
essive-formal kantárként kantárokként
essive-modal — —
inessive kantárban kantárokban
superessive kantáron kantárokon
adessive kantárnál kantároknál
illative kantárba kantárokba
sublative kantárra kantárokra
allative kantárhoz kantárokhoz
elative kantárból kantárokból
delative kantárról kantárokról
ablative kantártól kantároktól
Possessive forms of kantár
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kantárom kantárjaim
2nd person sing. kantárod kantárjaid
3rd person sing. kantárja kantárjai
1st person plural kantárunk kantárjaink
2nd person plural kantárotok kantárjaitok
3rd person plural kantárjuk kantárjaik

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.