kacsa

Hungarian

kacsa

Etymology

Borrowed from Slovak kača (duckling).[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkɒt͡ʃɒ]
  • Hyphenation: ka‧csa

Noun

kacsa (plural kacsák)

  1. duck
    Synonym: réce
  2. canard (false or misleading report or story)
  3. bed urinal

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative kacsa kacsák
accusative kacsát kacsákat
dative kacsának kacsáknak
instrumental kacsával kacsákkal
causal-final kacsáért kacsákért
translative kacsává kacsákká
terminative kacsáig kacsákig
essive-formal kacsaként kacsákként
essive-modal
inessive kacsában kacsákban
superessive kacsán kacsákon
adessive kacsánál kacsáknál
illative kacsába kacsákba
sublative kacsára kacsákra
allative kacsához kacsákhoz
elative kacsából kacsákból
delative kacsáról kacsákról
ablative kacsától kacsáktól
Possessive forms of kacsa
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kacsám kacsáim
2nd person sing. kacsád kacsáid
3rd person sing. kacsája kacsái
1st person plural kacsánk kacsáink
2nd person plural kacsátok kacsáitok
3rd person plural kacsájuk kacsáik

Derived terms

  • kacsázik

References

  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.