közönség

Hungarian

Etymology

From the old noun közön (“common, general, usual”) +‎ -ség [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkøzønʃeːɡ]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: kö‧zön‧ség

Noun

közönség (plural közönségek)

  1. audience (a group of people seeing a performance)

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative közönség közönségek
accusative közönséget közönségeket
dative közönségnek közönségeknek
instrumental közönséggel közönségekkel
causal-final közönségért közönségekért
translative közönséggé közönségekké
terminative közönségig közönségekig
essive-formal közönségként közönségekként
essive-modal — —
inessive közönségben közönségekben
superessive közönségen közönségeken
adessive közönségnél közönségeknél
illative közönségbe közönségekbe
sublative közönségre közönségekre
allative közönséghez közönségekhez
elative közönségből közönségekből
delative közönségről közönségekről
ablative közönségtől közönségektől
Possessive forms of közönség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. közönségem közönségeim
2nd person sing. közönséged közönségeid
3rd person sing. közönsége közönségei
1st person plural közönségünk közönségeink
2nd person plural közönségetek közönségeitek
3rd person plural közönségük közönségeik

Synonyms

Derived terms

(Compound words):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.