inkvizíció
Hungarian
Etymology
Borrowed from Latin inquisitio (“searching into”).[1] With -ció ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈiŋkviziːt͡siʲoː]
- Hyphenation: ink‧vi‧zí‧ció
Declension
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | inkvizíció | inkvizíciók |
| accusative | inkvizíciót | inkvizíciókat |
| dative | inkvizíciónak | inkvizícióknak |
| instrumental | inkvizícióval | inkvizíciókkal |
| causal-final | inkvizícióért | inkvizíciókért |
| translative | inkvizícióvá | inkvizíciókká |
| terminative | inkvizícióig | inkvizíciókig |
| essive-formal | inkvizícióként | inkvizíciókként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | inkvizícióban | inkvizíciókban |
| superessive | inkvizíción | inkvizíciókon |
| adessive | inkvizíciónál | inkvizícióknál |
| illative | inkvizícióba | inkvizíciókba |
| sublative | inkvizícióra | inkvizíciókra |
| allative | inkvizícióhoz | inkvizíciókhoz |
| elative | inkvizícióból | inkvizíciókból |
| delative | inkvizícióról | inkvizíciókról |
| ablative | inkvizíciótól | inkvizícióktól |
| Possessive forms of inkvizíció | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | inkvizícióm | inkvizícióim |
| 2nd person sing. | inkvizíciód | inkvizícióid |
| 3rd person sing. | inkvizíciója | inkvizíciói |
| 1st person plural | inkvizíciónk | inkvizícióink |
| 2nd person plural | inkvizíciótok | inkvizícióitok |
| 3rd person plural | inkvizíciójuk | inkvizícióik |
References
- Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from
Wiktionary.
The text is licensed under Creative
Commons - Attribution - Sharealike.
Additional terms may apply for the media files.